Ave

2011 január 16. | Szerző:

 Azt gondolom, ha az ember lánya egy új helyen kezd el próbálkozni, hogy rászabadítsa a nagyérdeműre a gondolatait, akkor illik előtte picit bemutatkozni. Basszuskulcs vagyok, ami nem egy káromkodás, még mielőtt elsápadnál, hanem egy zongora kottákban gyakran fellelhető kis kérdőjelhez hasonló cucc, ami befészkelte magát a violinkulcs helyére. Most hogy ezt tisztába tettük folytatnám tovább, a huszas éveim közepén járok és per pillanat egy összebútorozott párkapcsolati tesztben vagyok, amit mások együttélésnek neveznek. Szingli életem sok apró történését épp tuszkolom a balladai homályba, hogy ne legyenek szem előtt és láb alatt. Ettől persze rém unalmassá vált az életem, de hát nem lehet folyton pörögni a világban egyik fától a másik bokorig, meg ha az ember szerelmes lesz, akkor úgy is vége a világnak 🙂 Rém hétköznapi életet élek, bár addig még nem fajult a dolog, hogy gyöngyöt fűzzek, és a kreálmányaim képével villogjak a blogomban, hogy jé, mégis alkalmas vagyok valamire.

Nekem is vannak természetesen terveim és álmaim, aminek a megvalósításán dolgozom kisebb-nagyobb sikerrel, de az idő és a kitartás ingadozása gátakat szab, és hogy egy kedves kollégám kislányát idézzem, nem kell már más, csak tündérpor, h ogy minde okés legyen. 🙂

Dió hajában ennyi talán elég is!

Címkék:

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!